10
jan 15

“Igyatok egy sört”

Hazafele úton történt, pont az orrom előtt robbant le egy kis furgon.

A sofőr reménytelenül próbált életet lehelni a járgányba egy kicsi, egyenrangú kereszteződés közepén.

Az autó nem, de az események gyorsan felpörögtek, egy buliba igyekező srác pár másodperc alatt ott termett és felajánlotta a segítségét.

A sofőr még ki sem szállt, a srác már a kocsi hátuljánál volt és elkezdte betolni a hisztis automobilt.

Két lépést sem tett meg, amikor mellette termettem és már együtt toltuk.

Pár méter és már kezdtük érezni a menetszelet, amikor a kocsi hirtelen megállt.

Összenéztünk… semmi… elengedtük… semmi… behúzta a féket, elénk lépett valaki?!

Aztán meghallottuk az indító hangját és a motor engedett a kísértésnek.

A sofőr fülig érő mosollyal pattant ki a pénztárcáját szorongatva, nagyon köszönte és ajánlgatta, had adjon pénzt, “Igyatok egy sört” – mondta.

Lovagiasan felajánlottam a részemet a másik kollégának, aki boldogan elfogadta (bár nem adott számlát, látszott rajta, hogy csak a leadózás után megmaradt részt fogja alkoholra költeni)

Még csak meg sem izzadtam, bőven elég volt számomra az a mosoly, amit a sofőr arcán láttam, csak azt sajnálom, nem jutott eszembe megkérni: adja tovább a jótettet, mert ha mindenki hasonlóan segítene a másik bajba jutott embernek, akkor hátha nem lenne ez a világ ennyire… szar.

 

Te mit tettél volna?

keywords:

Comments are closed.